Vér szín Hold alatt
Írta: shakraf Dátum: Szeptember 04 2007 13:38:07
Ez minden, mit egy magamfajta megtehetne.
Lám így végzi a Halál egyik nagymestere.
Teljes hír
Csak egyszer kérlek, könyörgöm,
Ne kelljen többet késemr?l más vérét törölnöm.
Ne kísértsen újra számkivetett múltam.
Elszámoltam vele, miel?tt elhunytam.
Mindig fáj meghalni, úgy érzem,
Tán tudom, még egyszer így nem végzem.
Azóta meggy?löltem szeretni.
Nem siratni, csupán temetni
mindig!
Kövült egy szív ez, t?r és lant vezérli.
Távol tart mindent, hogy ne lehessen elérni.
Kesereg, dühödten pengét ránt, s gyilkol.
Hol harag, néha tréfa, ritkábban virtusból.
Ez vagyok én, ezzé tett sebzett szívem.
Elhittem minden szavát annak
Ki egykor hívott engem szabadnak.
Így lettem hát tanítványa a haragnak.
Csupán egy dolog, mit?l lehetnék boldog,
A tudat, hogy lassan, de haldoklok,
Vagy, ha a Holdfény csillan e görbe kardon,
Készülnöm kell, mert tudom gyilkos vár rám
a következ? sarkon
Tudom jól, mert nekem suttognak az árnyak.
Mosolygok, miel?tt lecsapnak a holló szárnyak.
Csak nézem, mindig elb?völ a röpte,
Mint a kobra, ki elébb áldozatára mérgét köpte.
Majd sajnálom. Nem tudhatta kivel kezdett.
Meghalt miel?tt rájött volna, hogy vesztett.
Egy újabb gyilkos vére tapad pengémhez
Kérlek lantom, segíts, tudom te, megértesz.
Csak te általad moshatom le mind azt
A b?nt, hogy kiérdemeljem a vigaszt.
Hogy lássam végre, merre is kell mennem.
Mennyit? Vajon mennyit kell még szenvednem?
Tudom jól, ez már mit sem számít.
Kardom véd, vág, majd döf, és újra hárít.
Tudom, élhetek még, míg kezem a pengét fogja,
Míg az égen ragyog a vadászok vérszín Holdja.
Csak addig, mert senki sem gy?zhet örökké.
Egyszer majd az én véremt?l válik más pengéje vörössé.
Egyszer majd szembe kerülök egy nálam jobbal.
Tudtam mindig, mindig van egy nagyobb hal.
Benne volt, hogy egy t?rt?l majd én is elhullok.
Kár, hogy kevés volt, és örülök, hogy túl sok.
Ez minden, mit egy magamfajta megtehetne.
Lám így végzi a Halál egyik nagymestere.