Az emberi lét
Írta: geisz laszlo Dátum: Október 08 2009 08:38:16
H
Az emberi lét, tán csalóka álom,
lopja beléd hamis mosolyát,
s mi elidőzünk e délibábon.
Itt van az élet, vagy odaát?
Teljes hír
Az emberi lét, tán csalóka álom,
lopja beléd hamis mosolyát,
s mi elidőzünk e délibábon.
Itt van az élet, vagy odaát?
Azt hisszük, élünk, mint népe a Földnek,
részei vagyunk, térnek s időnek.
Gyilkolunk mindent már lankadatlan,
baltával osztjuk az oszthatatlant.
Tágul a világ és tágul a tér is,
piros a rózsa és piros a vér is.
Pusztulásunkat túl sokan lesik,
az alma még mindig lefelé esik.
Lehet, hogy létünk csak hamis álom,
s mi elidőzünk e délibábon.
Van fény, hisz’ kapunk ma még a Naptól,
de ha megunja, mi lesz majd akkor?!
Öljük a Földet, már az egészet,
pusztul az élet és jő az enyészet.
Egy mi vigasztal, a délibáb létünk.
Ölni nem tudunk, hisz’ nem is élünk.