Miért nem akarod ...
Úgy ötóra tájt bolondozzunk ketten.
Ott a mély ebédlőben,
Csináljuk a lábtörlőkön,
Fetrengjünk édesen, fetrengjél énvelem !
Koldusként meghajolnék előtted ...
Régi sifonba helyezném a kis puha ruhád,
Mely a vállfán állna üresen,
S versenyeznénk keserű likőrrel,
Kihívóan figyelnénk egymást.
És így, szürkületkor ...
Anélkül, hogy eszünkbe tartanánk valamit,
Kik vagyunk, s oly közel a selyemhez,
Térdepelve a szent ágyadon,
Lelkünkkel felgyújtanánk az egész házat,
Elégetve egy bizonyos rendet.