Nem értem hozzád,
nem láttam csak a csontod,
a síralom sűrű völgyében.
Az emberöltők elválasztott tőled,
ki voltál?
Nem felelhetsz,
de felel helyetted a föld
az őszi levél a por és a hamu
isa , isa... felel a csend.
Eljövendőt oltalmaz a múlt,
a jelenbe nyúlt
a lélek bugyraiba,
jelen jajaiba.
Élünk és nekünk is megeszi
a pofacsontunkat a föld.
De addig imává morzsoljuk
zsolozsmás zsörtölődéseink,
nemde ?