Elmém súlyát rég cipelem
De ha nem bírom leteszem
Az elmebetegségben
Mert nem könnyű, hogy van elmém
Fegyelmet kíván őkelmém
Az elmélkedésemben
Fárasztóbb elmésen kelni
Mint üres, lazának lenni
Hatalmas mindenségben
Bár fáradó testem gyarló
Alkotó elmém nyargaló
Szárnyal a fenségekben
Bolondot nem sújt élet átka
Nem kell neki, pénz, se mátka
Csak van az ürességben
Áhítom, hogy súlytalan legyek
Homo voltom feledés, megyek
Máris az őrületbe!