IDŐBEN...
Írta: szoszircsi Dátum: Október 11 2009 09:31:04
M

kiürült világunk, tetőnkre éj feszül
hullócsillag vagyok csak
bágyadt Holdunk távolsága rám vetül...
Teljes hír


Szemembe írod szemed némaságát
mióta leült közénk a testes csend,
mondanám,- odaadó hévvel
'mire kíváncsiság már nem felel,
kiürült világunk, tetőnkre éj feszül
hullócsillag vagyok csak
bágyadt Holdunk távolsága rám vetül...

Tikkasztó, őszi nap volt ma
de most csak hideg-pára ölel,
leesett a Nap az égről
reggel,már nem biztos hogy újra kel...

Tántorgó-reményű harang kondul
szívemben hallgatom bús dalát,
avar-illatú elmúlás koldul
siratva Életet - Halált...

Fekete eget ácsolok csendben
'míg a perc percre száll,
elrejtem fájdalmam levelek erében
szelíd esőben keress,-hogy rám találj...