Felszegett fejjel
Írta: Szabiolcs Dátum: Október 12 2009 15:12:09
A
Ármányoktól bűzlő utcák zaja
S hazugságok merész alkonya,
Titkos cselek, fegyver csörren,
De neki a szeme se rebben.
Teljes hír
Felszegett fejjel
Ármányoktól bűzlő utcák zaja
S hazugságok merész alkonya,
Titkos cselek, fegyver csörren,
De neki a szeme se rebben.
Vértócsákon lépked, s törli a talpát
S töltényhüvelyek díszítik fogsorát.
Felszegi a fejét, s lehunyja szemet,
Elmosolyodik, s dörzsöl két kezet.
Karimás kalapját a savas eső marja,
Leveszi, fölteszi, sav nem zavarja.
Majd átlép egy holton, s kiteríti zsebét,
Majd mosolyogva elveszi mindenét.
Felszegett fejjel a csatatér körül,
Csak mászkál, és magának örül.
Szenvedélyes harcosok hullnak a sárba,
Ő kirabolja őket, hogy ne menjenek kárba.
Izzik a parázs, majd hogy szét nem robban,
Majd megindul a golyó, és tűzzápor lobban.
S jajgatások, halálhörgések közepette,
Felszegett fejjel mosolyogva nézte.
Szurokeső közt, és jajveszékek tengerén,
Ordítások hegyén, ő külsőleg szemlélvén.
Sétál egyedül , a az utca romban
Neki csak a sétabotja koppan.
Sziszeg a kígyó, s kopog a bot
Karimás kalapja a savtól kopott.
S ő él már csak egyedül , s jő a pirkadat.
Mert a jó elbukik, s az ármány megmarad.
Szabolcs 2009.10.12