törékeny spirálban
sok-sok csepp egymásba folyik
kövérek és aprók, növők és fogyók
mert annyira elütnek
vagy annyira hasonlítanak
halványan kúszik a pára
szigorú utcalámpák tűrnek
ősi medencékben telik a víz
kikékül a világ
most minden könnyed és magától értetődő
mert ilyennek akarod
csak meztelenül ülök majd
kócos mosollyal a szememben
te izgágán mellébeszélsz
annyira jól akarsz bánni velem
és behajlított könyökkel cigizünk
maradj velem
a Mézeskalács Házikó padlásán
egy lépés a mindenség
ha kirágjuk a tetőt
most minden teátrális és mély
mert ilyennek akarom