Két pillanat
Írta: kishercegno Dátum: Október 14 2009 13:33:12
H
Aznap szemben ültem az üvegajtóval,
Mely nyílt, s elindultál felém.
De tekintetedben idegen sugárral,
te mégsem érhettél elém.
Teljes hír
Aznap szemben ültem az üvegajtóval,
Mely nyílt, s elindultál felém.
De tekintetedben idegen sugárral,
te mégsem érhettél elém.
Lettem tárt ajtóhoz tapadt csalódással
hátadra felfércelt remény.
Elvegyültem sután az érted
lélegző tömeg melegében,
száz arc, ezer kéz-tengerében, -
hagytam, hogy elnyeljen a magány.
Ám e hullámzásban rám találtál,
Szemed bűvkörébe bugyoláltál.
Megbocsátva gyűlöllek.
Szeretlek, hát ellökhetsz ,
Hallgathatsz, ha kérdezlek,
Sírhatsz, és átölelhetsz.
Hátadra szegezett reményként követlek,
és te vonszolsz a sorsoddal.
Összefonódtunk, mégis egyre kereslek:
Én így hordozlak magammal.