Alkonyban lelt boldogság
Írta: ekome Dátum: Október 16 2009 15:44:37
A
Egymás mellett újjá lesznek
Remélve, félve szeretnek
Ifjú párként fogják egymás kezét
Fáklyaként őrzik a szív érzelmét
Teljes hír
Alkonyban lelt boldogság
Hatvanasok mind a ketten
Éltek megkeseredetten
Mindkettőjük társa már csak lelki
A sors korán tépte mellőlük ki
De mit ad az Isten nekik
Útjuk most kereszteződik
Hetven, felé jár dobogó szívük
Mégis ragyogva, úgy fénylik szemük
Egymás mellett újjá lesznek
Remélve, félve szeretnek
Ifjú párként fogják egymás kezét
Fáklyaként őrzik a szív érzelmét
Van, ki irigyli idilljük
Hogy végre nyugodt a lelkük
Mert rossz a magány, az egyedüllét
Két elnyűtt lélek öröme mit vét?
Egymás árnyékában lelni
Nyugalmat, új útra kelni
Örömöt, bánatot megéltek már
Napjuk, életük felett alant jár
Az alkony elárasztotta
Ezüstös fénnyel megszórta
Életük, melyben sok a barázda
E szép alkonnyal a sors megszánta
A terhes szív megkönnyebbül
Fáradt arcukra mosoly ül
Könnyebb a kin, nincs súlya gondnak
Ha pár jó szóval egymáshoz szólnak
Nyugalomban egymás mellett
Alkonyi ajándék kellett
Nem lehet tudni, mennyi van hátra
Jó nézni őket, örömben járva
Kökény égen gyúl két csillag
Bólogatnak minduntalan
Hajdani társukat látják bennük
Hogy szórják rájuk magasztos fényük…
(Versem férfifőszereplője az én egyetlen nagyapám:)