MOSOLYOD FOGLYA
Csattan a csók, pattan a húr
Az idő a végtelen úr.
Szárnyal a lélek, az érzet
Semmi se ér talán véget.
Bennem a vágy úgy kiabál
Mintha maga lenne a nyár.
Megáll bennem a perc, a vér
Tőled semmit, semmit se kér.
Mosolyod foglya a szívem,
Azt mindig magammal viszem.
Ha bánat bánt, gondolok rád
Kedves vagy, és édes a szád.
Felhős az ég, eső szakad
Legyen hozzám egy jó szavad.
Szaladok hozzád, mint gyerek
Egy magam soha ne legyek.
ZETA