Emlék III
Írta: iytop Dátum: Október 17 2009 19:38:41
H
A kis szomorúak még alszanak,
Arcuk olyan, mintha álmukban sírnának,
Nehéz a lélegzetük, szemük, mint duzzadt rügyek,
Bájos kis szívük még kicsi, hisz gyermekek.
Teljes hír
A kis szomorúak még alszanak,
Arcuk olyan, mintha álmukban sírnának,
Nehéz a lélegzetük, szemük, mint duzzadt rügyek,
Bájos kis szívük még kicsi, hisz gyermekek.
Angyalok ringatják lelküket.
Ők jönnek a könnyeiket felitatni,
Nyugtalan álom helyett: szép álmokat kívánni.
A kicsik tátott szájjal, tág szemekkel, csodálkozva,
Álmodják az élet rózsaszín Éden kertjét, forgolódva.
Míg a kandallóban énekel a tűz,
Ablakon keresztül látszik az ég mesés kékje,
Lassan a természet éledez, sugarai bódítóak,
A föld lélegezni kezd ...
Boldoggá teszi őket a Nap csókja,felkelő fénye.
A szülői otthon ébredez,
Sárgarézben falai,
Ám az enyhe szél a pitvar
Kis ajtaját már nem veri.
A gyermekek úgy tudják: Angyal tévedt erre,
Örömük óriás, úgy mint egy éve volt,
Anyjuk ágyára borulnak, átölelik,
A Napfény világosságába ássák be magukat.
A szőnyeg tele volt mindennel ... bánattal,örömmel,
Fekete kövek, ezüst keretben,
Opálok, gyöngyházak verődtek vissza a Napfényben,
Üvegkoszorún aranybetűkkel:
Anyának ajándék, gyermekeitől...szeretettel.