Nap telik napra, hogy nem látlak
s nem tudom elfogadni, hiába várlak.
Csak nézek ostobán, választ keresve,
de hang és betű nélkül lettem, szívedből rekesztve.
Nincs óra, hogy ne jutnál eszembe,
s ha nem látlak az éji álom hoz el téged,
könnyező szemembe.
Nem tudhatom mily hosszú életem,
de ha nem szólsz hozzám,
az öröklét is oly kevés énnekem.
Nem hittem, hogy megérdemellek,
hogy valaha is megölellek,
hogy füledbe súghatom Szeretlek.
És sosem hittem volna amiket te mondtál,
hogy néhány napra, csak lélekben enyém voltál.
És bár csak tudtam volna a szív vihara mit okoz,
sebet itt legbelül, mit idő sem foltoz.
Loptam az égtől magamnak szerelmet,
hozzá -ügyes tolvaj- kaptam nagy türelmet,
de most nagy a próbatétel, mint az Everest csúcsa,
csak a legbátrabbak indulnak ilyen nehéz útra.
Van aki ott marad, testét a hó lepi,
de boldog volt egy kicsit, csak tán néhány napra,
mert igaz úton járt, és nem gondolt kalandra.