Műtét után egy nagy beteg,
Totyorog a folyosón,
Nem szabadna még felkelni,
De Ő mindig kioson.
Nincs erő még a lábában,
Járókerettel mozog,
Minden egyes mozdulatnál,
Szíve nagyokat dobog.
Szembe jön egy szép nővérke,
Mondja, megint kijöttünk ?
Gyerünk vissza az ágyunkba,
És ott szépen feküdjünk.
Jó is volna, szól a beteg,
Magácskával boldogan,
De most sajnos nincs rá idő,
Mert az asszony úton van.