Önarckép és tükör a sorsomnak
Írta: Monika Dátum: Szeptember 05 2007 21:13:09
Bárányfelh? vagyok, s úszom
az árral tova,
Teljes hír
A bárányfelh?, úszik az árral,
nem birtokol semmit.
Övé a mindenség,mégsem bánt
meg senkit.
Sorsa ellen nem harcol, csak
csendben lebeg tova.
Könnye hull, de nem szól semmit,
ha sorsa mostoha.
A Bárányfelh?t a szél viszi, messzi
fogócskába hívja,
S nevet, ha felh?t befesti
az alkony pírja.
De szegény felh?, csak hánykódik
a fényl? égen,
S nincs ki hazahívja szeliden,
és szépen.
Bárányfelh? vagyok, s úszom
az árral tova,
Könnyem hull, de nem szólok, ha
sorsom mostoha.
Kerget a szél, s ha ?szbe fordul az id?,
vár engem, egy h?v?s, nyirkos temet?.
Ködb?l font testem elt?nik zokogva.
miért ilyen a tél?Morcos!Mogorva!
Kicsiny felh? testemet beszippatja a
palaszürke égbolt!
Viszlát felh?-életem! Szép volt,
de elmúlt.
Kicsiny hópihe leszek, mi elolved egy arcon,
szépen haltam meg, megnyertem a harcom.
S ha majd tavasszal felszáll a köd a tóból,
megszületek,s felh? leszek újból!
Semmigyermeke