Van néha úgy, hogy megdermed az ész,
Bealkonyul a lélek, nem talál
Tárgyat a vágy. Boldogság, szenvedés
Közt remeg a félálom, félhomály,
A lélek önnön gyötrője. Sivár
Börtön a lét. Megdöbbent a halál.
Ám kínjaid benned gyökereznek,
Nem vádolhatod értük az eget.