Öreg írógépem a padláson
Írta: Torma Zsuzsanna Dátum: Október 21 2009 10:00:28
Z
Később aztán felkerültél a padlásra,
ahol azóta is letakarva pihensz,
de ne hidd, hogy elfeledtelek!
Teljes hír
Prózavers
Öreg írógépem a padláson,
most épp rád gondolok,
megint csak nosztalgiázom.
Száz forintért, vagy kettőért
kaptalak meg akciós áron.
Helyedbe újak jöttek,
téged kiselejteztek és raktárba tettek.
Az újak billentyűit már nem kellett csapkodni,
csak finoman megérinteni,
majd az utánuk jövőknek szinte már agyuk volt,
s kibővült memóriájuk!
- Sok volt a munka, hidd el,
szükség volt rájuk -.
Aztán, amikor kiselejteztek
többedmagaddal, hazavittelek.
Egy darabig az előszobai szekrénypolcon
foglaltad a helyet,
majd egy szekrény aljába kerültél,
amikor telefonunk lett,
és az került az előző helyedre.
De előtte még sok hasznodat vettem
munkanélküliségem ideje alatt,
mert azt a sok-sok jelentkezési lapot,
amit oly sok helyre beadtam,
és amikre oly sok helyről
válaszokat sem kaptam,
még rajtad írtam, billentyűidet csapkodva.
Később aztán felkerültél a padlásra,
ahol azóta is letakarva pihensz,
de ne hidd, hogy elfeledtelek!
Egyszer majd lehozlak onnét, és lehet,
hogy öreg napjaimra még hasznodat látom.
Amikor időm lesz, nehezen leüthető
billentyűidet letörölgetem,
textilszalagodat kicserélem,
- ha még létezik ilyen egyáltalán! -,
és rajtad írom majd verseimet,
amit már nem fogok elküldeni
sehova, senkinek.
Torma Zsuzsanna
2009. október 9.