Egy ici- pici bolha egyszer
úgy gondolta,a macskaszőr
helyett,jobb lenne talán a
kutyabunda. Jobban takar, s
lehet melegebb is, s a
kutyavér is tán finomabb,
ezért aztán arra jutott,
gazdit vált mihamarabb.
Sokáig keresgélnie úgy
alakult, Őneki nem kellett ,..
Mert a szomszédba a mérnök úr,
haza kis kedvenccel érkezett.
Egy hosszú szőrű, sötétbarna
barátságos kis kutyuska,ki
joggal azt gondolta,, itt az új
gazdinál is jó lesz a sorsa.
Meglátta őt a kis bolha,s
rögtön belé is „szeretett,”
a már oly soványka cicából
egy ugrással kint is termett.
Már csak meg kellett várnia ,
hogy a kutyuska leheverjen,
Szépen csendben,észrevétlen
s rendben átköltözhessen.
Amidőn kezdett épp szürkülni,
A kutyuska háza is meglett,
Szólt a gazdi, -jöjj ide Pamacs,
Nézd meg hát helyed, milyen lett.
Így hát Pamacs már estére
beköltözött a kis házába
Jaj de nagyon várt már erre
egész nap a kis bolha.!Be is
ugrott a kutyuska nyakába,
mindjárt, miest lehetett.S egy
gyors vacsorát magának hát
rögtön meg is engedett .Majd
jól behúzódott a szőr közé,
hol az a legjobban takarta,
s már aludt volna egy jó
nagyot,de ekkor valami
felzaklatta.Jött az ember,
a mérnök úr kezében keskeny
nyakörvvel,de nem ám simával,
hanem mely átitava kérem
bolhairtó szerrel.Na,de a
kis bolhának sem kellett több,
megérezte Ő a veszélyt
s egy ugrással már kint is
termett hogy a fű közt töltse
Az éjt. Reggel aztán szépen
visszaugrált a cicuskát
megkeresni,mert hát mégis csak
kell, ha kicsit is, de enni.
Ám a cica az éjjel sajnos
kilehelte a lelkét , ezzel
üzenve a kis bolhának:
Vérem már nem szívod tovább.
Így alakult, hogy nem talált
gazdit azóta sem a bolha.
S az éhségtől szegény most
épp az utolsókat rúgja.