Tente...
Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...
Nehéz takaródat én le nem vehetem...
Mellédbújnék, Lelkem, csodálnám szemedet,
dúdolnék én néked édes énekeket
simítnálak szépen: szóval és tenyérrel
- szeretetem hozzád tudom elvezérel -
beborítanálak hosszú szép hajammal
csillagos csókokkal és égi malaszttal
csillagos csókokkal és égi malaszttal
(nincs ki engem érted a földön vígasztal)
olyan a sóhajom, mint templomi ima:
áhítatos, tiszta... égig kell szállnia
Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...
Nehéz takaródat én le nem vehetem...
Ráhullik valami... könnygöröngy, kopogó
Szívem majd meghasad... elnyelt a koporsó.