Diófámnak elkopott ruhája,
ősz hajamat őszi szél cibálja.
Megtaláltam, mit nem is kerestem,
lomha árnyak járnak őszi esten.
Itt ülök a kopasz ágak alatt
elmerengve, az élet elszaladt.
Szertefoszlott régi nyár emléke,
szívemet belengi esti béke.
Tudtam, egyszer vége lesz e nyárnak,
s új tavaszt nem adnak már az árnyak.
Istenem, csak azt adjad meg nekem,
emelt fővel hajthassam le fejem!