Fényre táguló éjemben
elveszni látszik az érzés
- hogy látok...
pedig arcod éle
árnyékot üt elém,
s keresztet vet
a szívemben,
fekete égen
képek zuhannak rám,
szavak dagálya
túláradó hidegben
fürdet,
igaz
amit tudsz !
nem kell félned
'mikor kihúnytak
a tüzek
már nem éget !
de te
azt is tudod
a friss hónak habja
miért fáj
ha lehullt...
szemem,
mint levert madárfészek
oly magányos és üres,
tenyeredben
a kék óceán nyugalma
elnyeli a Holdat
ahogy rálép...
ne gondolj rám...
bocsáss meg
magadnak,- egészen!
én is ezt teszem...