Fázó Hold didereg a csillagok máglyáján,
Tűzszekerek fénye érckardokkal strázsát áll,
Kráterei fokán űrbéli gyászdal gyúl,
Az éj porondmestere kristály-atomokká hull.
Nem érti mi folyik odalent a mélyben,
Szédítő kérdés áramol fagyott ereiben:
'Hová tartasz, te önpusztító emberiség?'
Örömódát nem várhatsz az égből soha többé.
Széthasadt fotonokon lépdel az őrült világ,
Emberkorcsok köpönyegük roncsát forgatják,
Máséra-szomjas állkapcsuk ádázul csattog,
lebegnek jövőkép nélküli, sötét alakok.
Szótagokra tört életünk sorai közt élő
kormot pöfékelő tankok, s anyahajók..
Félelem-látta kapualjban üszkös szél forog,
a csillárok közt függő aggastyán könny-bottal sújt.
Fázó Hold didereg a csillagok máglyáján,
Tűzszekerek fénye érckardokkal strázsát áll,
Kráterei fokán űrbéli gyászdal gyúl,
az éj porondmestere kristály-atomokká hull.
2009. október 10.