Lassan csordogál az est, mint bíbor-folyó
Kezei lelkem kérgét körbe mossák
Dédelgetve átkarolják
Beléd álmodón.
Magamba nézlek, hiányod pengeként hasít
Félve nyújtom feléd kezem
Hisz Veled nem létezhetem
Tér, s idő szétszakít.
Talán egy más világban megtalálsz magadban
S kitárod érzelmed fátyolát
Hogy hozzád bújva mámorát
Együtt érezzük a kimondhatatlan szavaknak.