Deus ex machina
Istenek! Egyesüljetek végre,
Avatkozzatok bele,
A történetbe,
Hogy szép legyen a vége.
Eltelik az óra, a perc,
Minden hamuvá lesz.
Értelmetlenné tesz,
Ahogy eltűnik a másodperc,
Ami fontos lenne,
És elhalványul a remény,
Mert nem cselekedtetek,
Amíg ott volt a lehetőség.
Istenek! Harcoljatok végre,
Szükségetek van a népre,
Aki tisztel, hűséges és bátor,
Csak addigra ellökött magától.
Már senki sem hisz bennetek,
Mert úgy ültök mint a mitévő legyek,
Pedig elpusztítanátok akár a hegyet,
Csak ez már füstbe ment terv.
Istenek!
Feledésbe merültetek,
Senki sincs aki harcolna értetek,
Nincs már meg az értéketek.