Ott a vacsorán gondolkodva ült
Szerettei közt, magányos árva.
A jövőbe - mi előttünk zárva -,
Lelki szemével akkor elmerült.
Emlékszem, teste bánattal telve,
Pohárcsengés, szónoki zaj között,
Köszöntők, vidám zajok fölött,
Ily jövendölést küldött e helyre.
Szólt: " Testvéreim, örvendezzetek,
Mi nektek e világ, sors keserve ...
Fejetek felett lóg baljós fejsze,
De ... egyedül én látom köztetek.