CCCXXI. szonett
Ha kérném, ugyan adnál-e szeretetet
Csak úgy, - lerótt kötelezvény híján, -
S ha igen, vajon nem gondolod meg sosem,
S hajtod rajtam iszonyú kamatját?
Vagy csalfa vagy, mint rossz szemű bankár,
Kit (mindig) véd kölcsönlevele apró sora,
Hiába a nyájas mosoly, s ki nem hátrál,
Hajtva jussát, pecsétjét téve szolgasorsra!
Így különb vagy-e hites önzőségben,
Vagy csak egy ügyeskedő uzsorás, -
Hogy adsz s legyintesz, - majd később kéred
Kamatos kamatját, … - s hogy ’tán barátság
Is pénzzel mérhető, …- így ne kérjed
E fura szerződés kötelmét, - Drágám!
20090601
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!