HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁM
UDVARHELY-SZÉK
Csizmám felöltöttem,
hátamon tarisznyám,
látogatni megyek téged gyönyörű szép hazám.
Mik nem történnek itt,
fúvós zenekar hangja,
összevarrt szemeimmel rohanok az ablakba.
Fergeteges kavalkád,
lányok, fiúk kocsikon,
székely népviseletbe öltözve dalolnak a bakon.
Rezesbanda fújja
az utolsó szekéren,
falunapok vannak itt a bögözi térségben.
Keszkenőkkel integetnek,
hívogatnak estére,
a faluházba minden ember menjen vendégségbe.
Hamar észhez térek,
buzog a vér ereimben,
elindulok ma is megyek Székelyudvarhelyre.
A főtérre érve
csodálattal nézem,
minden, minden megőrizve régi szépségében.
Amiket látni kell
itt van a központban,
református templom, előtte Orbán Balázs szobra.
A központi szökőkút
négyalakos szobra,
a környék fontos foglalatosságát szimbolizálja.
Felújítva pompázik
a milleniumi szobor,
lejjebb a tér végén egy új szoborpark honol.
Csaba királyfival élen,
mindenki ki sokat tett
és valaha is istápolta szegény székely nemzetet.
Róla elnevezett téren
Márton Áron szobra,
közelében a vas székely újra fel lett állítva.
A sarokról belátni
a Székely támad várra,
ma már csak a romjai emlékeztetnek a múltra.
Fellázadt a székelység
János Zsigmond ellen,
mikor győzött a király, így ítélkezett fennen.
Büntetésből építtetett
kettő helyen várat,
egyik neve: Székely bánja, másik Székely támad.
Tovább nem időzöm,
ismét Hargita,
a Tolvajos hágó után megint jön Csíkszereda.
Csíkszentkirály, Csíkszentmárton,
Csíkkozmáson megállok,
az út mellett fantasztikus erődtemplom állott.
Erős védőfallal
körbe elkerítve,
keskeny lőrésein csak a szél járhat ki meg be.
Innen tovább máris
Nyergestetőn állok,
negyvennyolcas emlékműnél tisztelegve várok.
Túloldalon székely kapu
lépcső fel a dombra,
a szabadságharcban elesett székelyek sírhalma.
Ismét szorongva
folyik utam tova,
Kézdivásárhely után Maksa, majd földúton Lécfalva.
Kis háromszög között,
Orbaitelek, Cófalva,
itt található a székely büntetés, második vára.
Illetve már csak a hely
ahová rég építették,
az évszázadok alatt, széthordták összes kövét.
Dombon vára, Székely bánja,
helyi mondás szerint,
ma már csak a jószág legel a volt vár árkain.
Gyeplőt húzom, gyí, fakóm
mehetünk vissza,
nem messze van Dálnok, Dózsa György faluja.
Nézem a „kaszáskertet”
ahol egykor született,
főtéren a Dózsa szobor néki állít emléket.
Gigantikus alkotás,
reng a föld alatta,
a paraszt elnyomás ellen hajdan az életét adta.
Megint sokat láttam
e csodás világban,
mi minden történt régen gyönyörű hazámban.
Amerre csak járok,
jelfák, szobrok, keresztek,
győzők, vesztők, mind hősök, fába, kőbe vésettek.
2009. augusztus 15. Albert Ferenc