Oly messze vagyok tőled, egyedül a tűz mellett,
Gondolataimmal követem az életem.
Oly hosszúnak, nyolcvan évnek tűnik,
Öreg vagyok a Télben, s te... valahol a szélben.
Gondolataim lelkemre hullanak, cseppekben
Felébresztik bennem a múló semmiséget.
Szél veri ujjaival ablakomat,
Mesékben segítik összefonni gondolataimat,téged.
Ködben látlak, képzeletemben hallom lépteid,
Látom szemed könnyes ... azok a hideg kis kezek,
Bőrömön érzem, s karod ölelését nyakamon.
Mondani szeretnék valamit, sóhajtva súgni...szeretlek.
Gazdag vagyok, mert enyém vagy, így ölellek,
Te vagy szerelmem szépsége,
S ahogy egybekelünk csókjainkkal,
Örök emlékként megmarad e némaságnak csendje.
Nem felejtem e boldogságot, bár rövid idő volt,
Elragadott tőlem percek alatt.
Ma már így egyedül, öregesen ...
Rólad beszél a múlt.