Nap kél, nap nyugszik,
Az idő forog, múlik s múlik,
Tavasz lesz a tél,
Fel-felébred minden, ami él.
Az idő forog,
Változik az élet, és dobog,
Lesz még éjszaka,
Lesz még est vagy hajnal harmata.
De – őriz a szív,
Még ha tengernyi csatát is vív,
Érez a szívünk,
S vágyik, vágyik emberi lelkünk.
Most sötét van még,
De tiszta lesz felettünk az ég,
És én nem félek,
Mert tudom: szeretsz, és szeretlek.