Egy korhadt padon ülve,
Figyelem az Ősz gyönyörűségét,
Ürességében látom a levelek színes esését,
S lelkem nem tudja felejteni a zöld színét.
Kutatni kezdtem merengve múltamban,
S a szél mind hidegebben lengetett,
Nem oly régen még ketten ültünk itt a padon,
Egymás kezét fogtuk és szemünk könnyezett.
Mióta nem vagy tekintetem üres ... meztelen,
S a padon hol most ülök én,
Kék szemed látom előtte,
Tudom a November megköveteli az övét.
Úgy szeretnék valamit mondani, de már nem lehet,
Úgy fáj nekem, mert minden múló idekint,
Csak figyelem a földet, leszegzem szemem,
November ... kezem nyújtom az égő mécsesig.