Kesergő
Írta: Gaboca Dátum: Október 28 2009 10:55:26
H
Anyád nem várt, nem szeretett
nem ünnepelte jöttödet
téged is fiúnak vártak
nem nyafogó, sírós lánynak.
Teljes hír
Anyád nem várt, nem szeretett
nem ünnepelte jöttödet
téged is fiúnak vártak
nem nyafogó, sírós lánynak.
Nem ringattak, nem szoptattak,
nem becéztek, nem altattak
mégsem lettél hideg, kemény
mások adtak neked reményt.
Voltak, vannak, kik szeretnek
s ha így lett, többé nem felednek
ember lettem, büszke s igaz
örökké lázadó kamasz
ki nem nyugszik bele a napba,
a mocskosba, az igaztalanba
hisz, mozdul és valóban tehet
félresöpörhet érdekteleneket
minél fájóbb és rútabb e világ,
minél több gonoszat, rosszat lát
annál inkább csak dacol, lázad
és jól megmutatja mindenki másnak…
De ha mély csendben, magában leül
elszomorodik menthetetlenül
bármit csinálhat, ez már csak így marad:
lelkéből hiányzik egy óriás darab:
anyai szeretet, gondoskodás
s feltétel nélküli elfogadás.
Azt hiszi az ember, hogy menthető,
hogy ez idővel mind feledhető
mégis csak az maradsz: egy durcás gyerek
ki nem kapta meg a Szeretetet.
Csak ott álltál, s hogy másnak van láttad
hogy te is megkapjad, vártad
azt hitted, nem kell azt kiérdemelni
elég csak születni, elég csak lenni..
Húsz, harminc, vagy negyven év múlva
a gyereklét világából rég kihullva
lásd be most már, hogy nagyon-nagyon késő
s bár e felfedezés a szívedet tépő
ne hidd hogy minden eddigi hiába
ne bánd, hogy így születtél erre a világra
tudod, hogy kell másoknak oly sokat adni
mert tudod, hogy milyen azt mind meg NEM kapni…