Mikor ráeszméltem, hogy mit érzek irántad,
Rájöttem képes lennék feladni mindent miattad.
Mikor veled voltam, hozzmértél, elvesztettem eszem,
S nem tudtam zavaromban, hogy vajon mit is teszem.
Álmatlanul hánykolódtam miattad az ágyban,
Nem érdekelt semmi, mindig csak karjaidba vágytam.
Közeledben furcsa dolgokat tettem, mondtam,
Azt sajnálom, de miattad zavarban voltam.
Mikor rádnéztem a világot csillogó szemmel láttam,
Félve szóltam hozzád, megrémülve, nem bátran.
Azon a napon belenéztem szemedbe s elmerültem e képben,
Azon nyomban akartam tudni következő lépted.
Szépet gondoltam rólad, s szívem neked adtam,
Remélem nem ütközöm felesleges falnak.