CCCXXII. szonett
- Óh, te Élet, nyűg vagy, kolonc nyakamon,
Hamis mosollyal, tettetett szenvedéllyel;
Már nem kellesz, hagyj magamra utamon!
- Óh, te Élet, te roskatag világ hona,
Itatsz gyarlót, rongyot emelsz derült égre;
Lelketlent, ki lészen gazdagság ura!
- Óh, te Élet, …megölted Angyalom,
Vele báját, pille-szárnyú Múzsám csókját;
Vessz egyedül, magam többé nem adom!
- Óh, te Élet, boldogságok tolvaja,
Műt-imádó, Istenétől megtagadott,
Kinek egy-jövője, - utolsó hajnala!
Óh, te Élet, testemet már nem érdemled, -
Többé már nem kellesz nékem! - Soha!
20090827
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!