A Kecseti szép napok
Írta: Sancho Dátum: Október 30 2009 09:52:34
Z
Szívdarabkákat cseréltünk, így maradt a miénk is egészbe,
A sok kedves szó, a mosoly s az ölelés, mind, mind rá van vésve.
Teljes hír
Ritának ajánlva
Sej-haj, égig érő fenyvesek, poros utcák, szép napok,
Már jó előre tudták, hogy én most kicsit ott lakok.
És még lakik ott sok jó barát is, meg táncos lábú asszony,
Nem kellett a panzióban senki, hogy felettünk virrasszon.
Házigazdánk vidámsága, ételei, pálinkája töltött teli,
S a tónál ott hátul, a fűzfa mellett a Napot ránk engedi.
Együtt a csapat, szívünk, lelkünk örvend a helyi népnek,
Próbáltunk, táncoltunk, ismerkedtünk, mint hű vendégek.
Magas a templom tornya, harang búg csendesen,
Mondtad, - egy pillanat, sms-t küldött a kedvesem.
És még hányszor, de hisz’ tudjuk, nagy a szerelem,
Harang zúgjon esküvődön! – úgy legyen, mondtad kedvesen.
A méz tiszta, édes, mint az akácvirág illata a szélben,
S a Gyilkos tónál csacsogtad ki, mennyire szereted most éppen.
Igen, azt ki hiányzik oly nagyon, szíved dobbantja ütemre,
Könnyed is csordult, este már ködösen néztél a pálinkás üvegre.
De járva a kürtős kalácsos házba, maradt a szánk tátva,
Szeretettel áldott, kedves emberek lakják, szemünk is elázva.
Kaláccsal itattuk ismét a pálinkát, útravalóul kaptuk,
Szép emlékekkel aztán, Kecsetet elhagytuk.
Szívdarabkákat cseréltünk, így maradt a miénk is egészbe,
A sok kedves szó, a mosoly s az ölelés, mind, mind rá van vésve.
Kedves Rita, a tiédbe is sok szép emlékünk van karcolva,
Mindig velünk leszel, még akkor is, amikor a hiány markolja.