Körbeveszlek arcommal
míg araszol szelíden az est,
minden pillanata ránk csodálkozik
ahogy elraboljuk az idő perceit...
Az égre felhőket terítünk
behúzzuk színes redőnyeink,
tele a lelkünk,-nem hallunk semmit
csak a nagy érzéseket cipeljük...
Belecsodálkozok szemedbe
-hullócsillag szűz hóba esve-
lebeg köztünk szerelmes fuvallat
elbújok meleged mögé,-harmatnak...
Fekszünk,- fogod kezem
összeköt bennünk égi-szivárvány,
ma különösen erősnek látlak
szavak hallgatnak,-nem szól szám...
Alszol,- a szívemen keresztül
mosoly gyűrődik arcodra,
nem látsz,- mégis érzed
lelkem harangjai érted kondulnak...
Az éj dombja homlokodra tolul,
közelebb húzódom,hadd érezzem
szíved minden dobbanását,
s közben arra gondolok :
biztos rólam álmodsz,
én vagyok az , kit álmodban
most is látsz...