CCCXXIII. szonett
Újra csend, immár lassan két hete,
- Még a postás sem hoz levelet
Csak semmitmondó neveket fúj a szél -
S míg nappalaim dermedt magányát viselem,
Éjemben álmaim reppennek szanaszét!
Azt hiszem végleg magába zárt, e világ;
Hol kínzón másnaposak a reggelek,
S italtól bódult minden délután -
Mik estére vágyaimat ölik meg!
Egy korty, - kettő, méreg az egész élet;
- Hírt várnék, de már nem kapom meg
Csak zülleszt, s ízet ront az epe-keserűség -
Vágyam, talán végleg tönkre ment;
Valaki elátkozott, - „Többé sose láss békét”!
20091021
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!