EGY AUGUSZTUSI ÉJSZAKÁN
Írta: vhzsuzsa Dátum: Szeptember 07 2007 05:59:55
Káprázatos fénnyel karolt át az este,
Csillagszemét az ég reám meresztette.
Teljes hír
Újkenyér ünnepén gyengélked?ben
A tüzijátékot a kertemb?l néztem.
Tücskök szolgáltattak aláfest? zenét,
A Hold kíváncsian nyitotta föl szemét.
Egyre följjebb kúszva bámulta a csodát,
Szél sodorta felém szürke füst illatát.
Káprázatos fénnyel karolt át az este,
Csillagszemét az ég reám meresztette.
A fák sejtelmesen susogtak köröttem,
Titkos lángra gyúlva az est fogja lettem.
Elb?v?lt a sok kis tücsök muzsikája,
Holdfény;- a csillagok ragyogó pompája.
Földbe gyökezezett, nem mozdult a lábam,
Lelkem szárnyra kapott ott a félhomályban.
Szívemnek oly kedves természetcsodája
Elröpitett engem egy csodás világba.
Fényvirágot szedtem a tejút szélér?l,
Földre szórtam szirmát a Göncölszekérr?l.
Az égi mez?ben sokáig bolyongtam,
Fényárban fürödtem, jártam csillagporban.
Tündökl? csodák közt egyet mégsem leltem,-
Nem volt ott közöttük, akit én kerestem.
Sok kis apró csillag pislákolt köröttem,
Mig én egy fényesnek nyomába eredtem.
Oly közel volt hozzám, t?lem mégis messze,
Szemem csak ez egynek sugarait leste.
Csalogatott,hívott, futottam utána,
mégis távolodott t?lem csillogása.
Egy nagy villanással végleg eltávozott,
Ott az égi ?rben kétségek közt hagyott.
A szívem üres lett, lelkem összeroskadt,
Csillagporos úton vonszoltam magamat.
Elmém nagy hirtelen megvilágosodott,-
Akiért én égtem,nem nekem ragyogott.
Sok kis apró csillag pislákolt köröttem,
Mig én egy csalóka látomást kergettem.
Arcom elhalványult, a szemem párás lett,
Ég? könnyeimb?l felh? kerekedett.
Felnyergeltem komor szürke lovam hátát,
Csillagoknak mondtam csöndes jóéjszakát.