Anyukámnak/Mikor elmentél /
Írta: korin Dátum: Október 31 2009 05:54:19

---

H

Mikor elmentél, úgy éreztem
Ez ki sem bírható.
Annyira fájt a hiányod,
El nem mondható.

---

Teljes hír

---

Mikor elmentél, úgy éreztem
Ez ki sem bírható.
Annyira fájt a hiányod,
El nem mondható.
Azóta eltelt két év,
Az idő hogy szalad.
Talán már szűnik a fájdalom.
S nyugalmat találok, vigaszt.
Időnként még álmodom veled.
S velem vagy mint rég.
Aztán felébredek, és rájövök.
Ez már csak egy álomkép.
Most már tudom, menned kellett.
Csak az fáj, miért így?
Szívszorongató volt látni,
A szenvedésed, és a kínt.
Nem panaszkodtál sosem.
Pedig nehéz, nagyon nehéz lehetett.
Csak azt remélem, kicsit könnyebb volt,
mig melletted voltam, s fogtam a kezed.
Drága anyucikám, a szeretetem.
Irántad, sosem múlik el.
Az angyalok vigyázzák lépted.
Míg élek, te mindig a szívemben leszel.

2009.10.15. Korin