Ma már korán alkonyodik,
Rövidek a nappalok,
Ősznek a fele már eltelt,
De vannak még szép napok.
Egy pár napig a temető,
Virágerdővé válik,
Akármerre tekintünk ott,
Mint nyári park, tarkállik.
Apró virág, fehér sárga,
Díszíti a hantokat,
Óriási krizantémok,
Töltik meg a vázákat.
Sötétedéskor a legszebb,
Fények vannak mindenhol,
Elérzékenyül az ember,
A gyönyörű látványtól.
Bár ez nagyon szomorú hely,
Most mégsem szomorkodunk,
Szeretteink emlékére,
Gyertyát, mécsest gyújthatunk.