Úgy éreztem már tudok repülni
Az érzelem szárnyán messze eljutok.
Most mégis visszarángattak a földre.
Pedig én szárnyalnék, szabadon.
Akkor is ha még nem tudok.
Ha egyszer megízlelted a szabadságot
Börtönnek érzel már mindent,
Mi addig volt.
De ki zár be, kit? S a kulcsot ki őrzi?
Ez oly egyszerű
A falak, s mi körülvesz,
Saját magam vagyok!
Sokszor pont az a legnehezebb
Ami végtelenül egyszerű.
Ez nagy igazság, most már tudom.
Így végre szabad vagyok.
Hisz már nem köt meg semmi.
Ledőltek a falak.
A bilincseim eldobom,
S végre szabadon szárnyalok.
Akkor is ha még nem tudok.
2009.10.22. Korin