Ma szívesen sétálnék veled,
De csak hallgatom a suhanó éveket.
Látom szemed tüzét, szád csókos ívét,
S a hajdan karácsony emlékét.
Halk zene kísér felém…….
Mosolyod enyém……..
Most messze járok……
Kicsit fázom…….
Keresem karjaid melegét,
Szemed égető fényét,
Éden álom visz feléd,
A hatalmas pelyhű hóesésbe.
Emléked él, s e tavaszi tél,
Új reményt ígér.
Ma névnapodon is óriás pelyhekben esik.
Hófehér tőzikék lehajtott fővel lesik,
Susogva kérdezik:
Csattan e még egyszer
A havat olvasztó csók?