Ezüstből szőtt vánkosára
pihent le a Hold.
Felderengő lidércfényre
füttyent egy kobold,
ujjain számlálja meg a
Tejút gyöngysorát,
tízesével karcolt jelet
egész éjen át…
Derengő fény vetett véget
- olvadt a sötét,
a rőt napfény tépte széjjel
opálos ködét -,
a kis kobold leckét fércelt…
Nem tisztázta ki!
Holnap éjjel segíthetne
rajta valaki!...
* * * * *
Szavak. Egyik ezer éves,
másik kétezer.
Van, hogy egy szó egyszer kérdez,
máskor meg felel.
Szerepelhet gyászbeszédben,
- indulóban is,
egyik szájban igaznak hat,
másban meg hamis.
Egyszer csalogat a szó,
míg máskor hesseget.
Kézjelekkel lehet írni
míves verseket!
Mi egy szó? Egy marék betű
- mondhatsz hangokat…
* * * * *
De a lényeg mögötte van.
Ez - a gondolat!