V24 - A küldetés
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 02 2009 20:13:51
H
Nem volt szándékom s titkom,
nem volt tervem és sejtelmem,
csak érezni akartam s igaznak hinni szerelmem,
Teljes hír
A küldetés
Nem volt szándékom s titkom,
nem volt tervem és sejtelmem,
csak érezni akartam s igaznak hinni szerelmem,
a világot látni egy érzést megélni,
visszatükrözni a lelket,
s folytatni létem s felismerésem.
De azonosultam a hiánnyal,
melyet a fájdalom szült,
s nem az önmeghatározás,
felkészületlen léptem vezetők helyébe,
hogy harcoljak a szellemért,
ha nem teszi más.
Mestereket hallgattam s kergettem,
megtudni vágytam, hogy legyek vezetett,
igényekre felelő tanítvány,
de míg be nem fejezett az önvaló,
s szakított elmém kínja engem is,
lelkemre talált a misszió s egy talány.
Tömegek magánya sikított,
kik tollal vágytak bejutni az értelem mélyébe,
s forradalmat szítani, erőszakmentesen,
küzdeni egy szellemi társadalomért,
csendes átalakulással,
lemondva hívságaikról, önérzetmenetesen.
Vágytam a változást s a cél felismert,
felhasznált a sors s az alázat,
engedelmességre és cselekvésre vezetett,
a szentek s a művészek örökségét kaptam,
s a verset, kezembe, mint fegyvert,
költőnek kezdtek el hívni, engem az ismeretlent.
Nem adhatok jobb tanácsot,
mint, amit az ok-okozat mondana,
nincs több erő bennem sem,
csak hit és a szeretet buzgólkodik sorsomban,
s egy leplezetlen lélek, mit a szavakba eresztek,
megmutatom arcom, s az irányt, ez mesterségem.
Diplomás helyett diplomatikus letten,
láthatatlanból milliók közt az egyetlen,
megszületettből a korlátlan szabad,
vigasztalhatatlanból a remény követe,
kivel üzen a teremtés, kit a sugallat keres,
válasz, mely az örök kérdésből fakad.