CCCXXVII. szonett
Régi bájad veszett, - Óh, halhatatlanság!
Vesztét okozta a tudatlanság keze,
Mely azt hitte, majd kapzsin élek vele,
S meztelenítve lopom tőle minden ruháját!
Hordott mindent, mit öltött rá századok szele,
- Vágyott úri göncöt, s mily egyéb cicomát;
Női kence-ficét, mindent igéző aromát,
Hogy csábban kéjelegjen, s vonzóbb legyen vele!
S ha nálad-nélkül elveszett vagyok, óh -
Kinek még máig is Múzsa-foglya vagy, -
S, ha már elveszejtettél, maradj az
Te is magad, mint egykor, azaz elragadó
Bájával teli határtalan gondolat,
Mely még mindig rólad íratja e sorokat!
20091029
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!