Teltek az évek.
S azt hittem ismerem magam.
Hogy is gondolhattam ezt.
Most már tudom.
Buta volt, kósza gondolat.
Mert, mint a vihar, jött a változás.
S én csak álltam.
A tükörben kit látok?
Az is én vagyok?
De aztán elcsitult a vihar.
Kitisztult az ég, és most
Már örülök annak, amit láthatok.
Most már tudom.
Minden változás, ha jól éljük.
Javunkra szolgál,
S lelkünk erősebb lesz általa.
Merjünk hát változni.
Legyünk végre önmagunk
Hogy értsük a titkot, mi bennünk él.
Csak így, csakis így vagyunk
S lehetünk szabadok.
2009.10.17. Korin