Hideg billentyűkhöz fagyva
álmot botlik az éjszaka,
melyet körbefon mámorban
bánatos hat húr a-moll-ban.
A dobverők ritmust mérnek
a holdudvar peremének,
és magába zár a hangfal
lehelet-felhőt pár dallal.
A színpadon fáradt fény támolyog,
útján kihűlő lábnyom tántorog -
Magamra öltöm a csend ruháját,
így hordom álmaim koronáját-