CCCXXVIII. szonett
Ha vakká teszel, - tedd úgy,
Hogy soha többé ne lássak Napot!
- De tégy akkor süketté is,
Hogy hallani se halljam hangod!
S majd ha a bénaságom is hozod, mi
Végleg ágyhoz köt, s marasztal majd
Hozva testem végelgyöngülésit…
- Gyújts egy gyertyát, kulcsold imára kezed
És csak emlékezz emeképp!
… - Vaj', hová tűnt régi bájad, te sokat halt
Kikelet, s nyarad pírja; szende, - ártatlan
Kisgyermek… - Miért dicsőség az
Elfonnyadt gyönyör árnya,
S miért szép a jég virága, -
(Ha színes álma évről-évre tovareppen)?
20091029
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!