Posztmodern ócskaság
Írta: Inis Corphlo Dátum: November 05 2009 12:45:00
Gy
Teremtő uralmak,
Pusztító vágyfokozás,
Pendülő birodalmak
S szürreális távolodás.
Teljes hír
Horzsolt gondolatok.
Asztalom fölé temetem őket.
Csukott ablak mögött olvadok,
Nikotin-füstbe S szívom a felhőket.
Teremtő uralmak,
Pusztító vágyfokozás,
Pendülő birodalmak
S szürreális távolodás.
Ezek a mindennapok
Szivárvány-szürkék,
Mit én innen kapok,
Hajnal, mely világűr-kék.
Kozmoszba zárt horizont
Átpislog a holnapon.
Látja a légballont,
Mely átszeli a tegnapom.
Tündérszárnyú delfinek,
Torzóesküvőn szórják
Szirmait az írisznek,
Mik úgy hullnak, mint ócskák.
Retinát tépő napfény-lézer,
Neonfényű krátergömb.
Napfény csak víztükrön él el,
Holdsugár az égen fönt.
Az égbolt is csak indigó.
Másolja a csillagokat,
Száz műanyag fénygolyó
Letépi az égboltokat.
Világegyetem diplomája
Kezem közt sorvad el,
Függőkertek hintaágya
Nem kell, hát hordjad el!
Ócskavas ne ringasson!
Dús mező párna,
Illat-takaró borítson
S fojtó pára.
Ampulla kétely,
Válasz nélkül siratom.
Jegyűrűd kérd el,
Érezd parfüm illatom.
Itt tenger van és óceán,
Baldahin és ólom,
Miből készült fakó trófeám,
Mely új s mégis ódon.
Fátyol riadtság
Lépked a macskakövön,
Sínpár tömeg, fiatalság
Hurkát nyakad köré kötöm.
Ma szék, tegnap erdő,
Álmos, éber suttogó
Tó fölött fűz-fenyő,
Kit megsirat a fuldokló.
Nem repülök énekedhez
Gyertyádat is elfújtam.
Éjjel jövök székedhez,
Hogy lábad alól kirúgjam.
2009. November 5.