Az új Nap sem világít szebben,
tegnapi fénye is elvész,
felhők takarják, sötét függöny,
árva könnyben, homályos képek.
….és csend, és néma kiáltás,
rongyos álmok veszte az éj,
Hold, ezüst udvarába temetett,
haldokló csillagok ragyogása.
Hajnal köszön ablakomba,
ködbe foszlik a tegnap,
még vérzik a seb, még sajog,
és az idő sem gyógyít.
Üvölt a fájdalom,
agyam oszlani látszik,
szívbe hasító szavak,
mint méreg, átkozott.