Bordáinkból gyönyörű virágok lettek,
Szirmaik a reggel harmatában mosdanak.
Arcotok, pünkösdi rózsa,
Kék szemetek , búzavirág,
Gyöngyvirág a kezetek,
Ti vagytok az istenek,
Angyalarcú szentek,
Lényetek, maga a gyönyör...
Hosszú órák mutatója.
Harcban, hősök szívén győztesek,
Magot hordozó menyasszonyok,
A jó Isten mindent eltervezett
Testetek lett vonzó, kacérkodó.
Mert... mi férfiak, szülni nem tudunk,
Csak nemzeni az utókornak gyermeket...
S így a Nő lett áldott szó.